Na végre ismét gép előtt. Amióta elromlott a laptopom, azóta géphezkötött lettem. Vagy inkább desktop-dependens?
Na mindegy, most hétfő este van, ismét Bukurestben, az egész parlamenti emelet az enyém. Kicsit még hullámzik a környezet, mert hajnal óta 12 órát jöttem kocsival Temesvárról, bánsági hóviharos reggelen, olténiai napsütéses délelőttön és ködös regáti autópályán. Mire ideértem, a parlamenti munkálatok már a végefelé jártak. Nem mintha vesztettem volna valamit. Kimaradt az életemből egy frakcióülés, ma tehát nem szidtak meg, vagy ha igen, a távollétemben. Ezt pótolandó, Márton Árpáddal barátságos eszmét cserélünk a kisebbségek jogállásáról szóló törvény újdonságairól. A dolgok teljesen biztatóan alakulnak: egy paritásos koalíciós munkabizottságban (frakciónként 2 ember, azaz összesen 10 a kisebbségek frakcióját is beleértve) cincálják darabokra. Ennyit arról, hogy mi ne nyújtsunk be módosító indítványokat, hogy ne ingereljük vitára a koalíciós partnert. Árpi egy idő után ideges lesz, pedig csak barátságosan érdeklődök, mi a további teendő. Kiböki: össze kellene fogni, a teljes magyar közösség, egyemberként, de így, hogy Szász Jenő, Csapó Dr és mások (jelentőségteljesen rám néz) fűrészelik tervezetet, nem lehet. Mondom: tetszettek volna az elején erre gondolni, amikor a szöveg alakult, emberszámba venni az RMDSZ-en kívülre szakadt csoportokat, nem kamarilla-egyezkedéssel szövegezni. Elszabadul a pokol, szakértők pánikszer menekülnek közelünkből. Dühömben előveszem a napokkal ezelőtt írt szövegemet, amiben az RMDSZ vezérkerának hét ezzel kacsolatos bűnét fejtegetem. Mire kinyomtatom, frakcióvezető már balra el, jobb híján a vitához csendesen tercelő Béres Katinak adom oda. Na, mégsem jöttem be hiába.
Főleg azért mert kell bloggolni a mozgalmas hétvégéről, otthon meg nincs masina. Tehát:

Péntek (dec. 16.) délelőtt otthon, Temesváron: a Temesvár Társaság kerekasztalt szervez a lusztrációs törvénytervezet esélyeiről. Nagyágyú meghívottak: Cristi Parvulescu (Pro Democratia elnöke), Sorin Oprea (“vînătorul de securişti”, a miniszterelnök frissen kinevezett nemzetbiztonsági főtanácsosa), Stejărel Olaru (történész, szintén szekus vadász), Vicor Neuman, stb. Az első órában “hivatásos” forradalmárok zavarognak, világos, hogy diverzió. Aztán elmennek máshová provokálni és ritka jó beszélgetés keveredik ki. Stejărellel megegyezünk, hogy megpiszkáljuk a levéltári törvényt, meg municiót ad egy belügyminiszteri interpellációhoz a levéltári kutatások témájában. A lusztráció kapcsán azért nem vagyunk túl optimisták, bár a PNL vezérkara átvette múltkori javaslatomat, hogy a kormány vállaljon felelősséget az átvilágítás és a lusztráció törvényeiért. Mondom, csapjuk hozzá a levéltári törvény módosítását is, így lenne teljes a triász. Egyetértünk és tudjuk, az esély erre szinte nulla.

Délután Ev. Zilei rendezvény (Axa Timişoara – Bucureşti) – Válogatott cigánylegények innen (TM) és onnan (B), mi az, ami közös, mi az, ami elválaszt? Izgalmas szövegek, vártnál jobban összeáll. Parvulescu kimagasló, mint mindig: Bukarest is az autonómiájáért harcol, nemcsak Temesvár, tehát közös a cél. Két lépésből eljut a regionalizmushoz, aztán egy ugrással a federalizmushoz (regionális parlamentek, minden, ami kell). Falakat dönget. Szót kapok a tartaléklistán, ráerősítek az asszimetrikus regionalizmussal. Elsütöm a Tőkés-féle “politikai asszimilációt” is a bukarestbe szakadt magyar és román erdélyiekről, ül a szöveg, szeretnek. Többen jönnek utána, most kellene regionalista pártot csinálni. Mondom, ez rajtam nem múlik, én majd csatlakozom. Este a vacsoránál ábrándozunk az Ev. Zilei kolozsvári kiadásának igazgatójával, a következő Buk-Tem-Kvár háromszögről, ígérik, tavasszal összehozzák Kolozsváron.
De előtte elrohanok a Kós Károly Közösségi Központba Bolyai János és Einstein találkozásait hallgatni (apám kedvenc témája, egy óra alatt ötórányi információt önt a hallgatóság nyakába, nem győzik), majd Bodó Barna édes gyermekét, a Romániai Magyar Évkönyv 2004-2005-ös kettős számát mutatjuk be. 2000-ben nem gondoltam, hogy megéri a hatodik kiadást, mégis meglett, intézmény lett ebből is. Hunyó vagyok, nem írtam meg az EMNT-sztorit, így sajna kimaradt belőle. Nem baj, jövőre sem veszít aktualitásából, remélem, hogy sőt… Ünnepélyes igéretet teszek magamban, hogy elkövetem.

Szombat (dec. 17.) – Elbliccelem az ún. forradalmárokkal való találkozót, elég volt belőlük a tegnapi diverzió. Elmegyek inkább az Integratio és a Szórvány Alapítványok közös megbeszélésére szórvány-stratégiáról. Erre még a közel jövőben visszatérek, ha élek még addig, most még korai. Különben sem kell mindent a blogolvasó orrára kötni.

Este a Temesvári Rádió kabaréjának nyilvános felvétele Újszentesen. Várakozás feletti produkció, alig benne a fáradt poén. Koczka Gyuri kesernyés humora ül, Pipec (Baranyi László) RMDSZ-tájékoztató paródiája intellektuális élmény, mindenki politikus megkapja a magáét, beleértve magamat is. Ha nem így lenne, az lenne a baj (aki nincs benne a kabaréban, az nincs). Utána a hagyományos nyíroskenyér-fogadás, barátkozunk.

Vasárnap (dec. 18.) – évfordulós istentisztelet a belvárosi református templomban. Jó a püspök prédikációja, régen hallottam, ismét formában van, bár nem bántotta az RMDSZ-t csak közvetve, a sorok között. Már ő sem a régi? Utána koszoruzás előtt, a templom-kapuban hagyományosan én szoktam szövegelni, most sem úszom meg, bár az idénre nem volt betervezve, a püspök benyom a víz alá. Hirtelen egy épkézláb gondolat jut eszembe, az körül forgolódom: aki 16 évvel ezelőtt Tőkés mellett állt és ma is itt van, annak nem kell magyarázni az elveszett igazságot. Meglepően sokan vannak, pedig az idén nem is szerveztők. Talán így a jó, ha nem szervezik agyon?

Délután kiszaladok Nagyszentmiklósra, a Pro Bartók Társaság által szervezett karácsonyi koncertre, de inkább a jövő márciusi 125. Bartók-évforduló kapcsán tervezgetni. Úgy tűnik, ebből is intézmény lett, bár Szentmiklóson alig van már kinek. Összehoztam egy találkozót Bozóki András miniszterrel, megígérem, hogy velük megyek, már igen húzós lesz Bukarestből visszaérni. Remélem, tudom tartani az ígéretet.

A hajnal ismét úton talál, de ezt már mondtam az elején.

PS: Ha valaki látta hétfőn délután a kereszttüzet a magyaradásban és talált benne szidni vagy dícsérni valót, jelezzen. Akár privátban, akor közkincsként. Előre köszönöm.
TTT