# ferkó dániel
2008. január 9., 16:50 e

Tisztelt Toró T. Tibor!

Budapesti végzős egyetemista vagyok. Szakdolgozatomat az RMDSZ-ből írtam (cím: Az RMDSZ létrejötte). A dolgozatot épp a napokban készülök megvédeni. Készülés közben a következő kérdés foglalkoztat állandóan, melyet szeretnék feltenni önnek, mint szakavatott személynek. A kérdés azt hiszem nagyon aktuális. Hogyan látja ön Tőkés László jövőjét a romániai magyar politikában? ill. Hogyan alakulhat Tőkés és az RMDSZ viszonya?
Reagálását, válaszát előre is köszönöm!

Üdvözlettel: Ferkó Dániel

Kedves Dániel!
Nem könnyű a fa, amibe a fejszédet vágtad. Az RMDSZ-jelenség meglehetősen összetett és 18 év alatt szertefoszlottak és feledésbe merültek az induláskor szövögetett álmok és ideálok.
1. Tőkés László politikai jövője
Tőkés László annak az autonomista erdélyi magyar politikának a vezéralakja, amely a Bukarestnek való kiszolgáltatottság minimalizálására, saját erdélyi magyar közjogi intézményes keret megteremtésére törekszik. Az autonómiák – személyi elvű (kulturális) és területi alapú, illetve ezek gondos ötvözete – közjogi státusát törvénybe foglalni a Román Parlamentben kell, de az ehhez szükséges többség megteremtésének színterei nem csak Bukarest, hanem Budapest, Brüsszel, illetve egyéb nagyhatalmi központok és intézmények.
Tőkést ismertsége, következetessége és elkötelezettsége leginkább a brüsszeli és külpolitikai szerepre predesztinálja, ezért fontos a mostani győzelem az EP-választásokon, hiszen most az EP-képviselői mandátum legitimációjával és az általa kínált lehetőségeket kihasználva tematizálhatja és nemzetköziesítheti a csupán belpolitikai eszközökkel megoldhatatlan erdélyi magyar autonómia ügyét. Ez pedig hosszútávú feladat, nem csak erre a másfél éves rövid mandátumra korlátozódik.
2. Tőkés és az RMDSZ viszonya
Pontosítanék, mert szerintem téged inkább ez érdekel: a Tőkés nevével fémjelzett és az intézményesülés (MPSZ/MPP, EMNT, SZNT) konszolidációs szakaszába lépett autonomista politizálás és az RMDSZ vezetői által megjelenített Bukarest-központú, a román végrahajtó hatalommal való kooperációban (ennél rosszabbul cseng a kollaboráció kifejezés de legyünk jóhiszeműek) érdekelt politika viszonya, netán elegye. Ebből a szempontból fontos tudni azt is, hogy Tőkés az autonomista tábor igazából egyetlen integráló személyisége és ikon-embere, de – Orbán Viktortól eltérően, aki az anyaországban a polgári-nemzeti oldal szellemi vezetője és egyben a FIDESZ erőskezű menedzsere is – mindeddig idegenkedett a pártpolitkai szerepektől.
A november 25-i EP-választás számszerűsített egy arányt (megközelítőleg 40% vs. 60%) a két politikai gondolkodásmód között, ami a jelenlegi román választási rendszer ismeretében imperatívusszá emeli a tárgyalást, sőt, ennél többet, a megegyezést, illetve egy olyan együttműködésen alapuló többszólamúság kialakítását, amely növeli a politkai képviselet hatákonyságát. Ez viszont nemcsak szemléletváltást feltételez a jelenlegi vezető RMDSZ-elit részéről, hanem egyben rendszerváltást is, amire mindeddig képtelen volt. Ezért a földhözragadt pártpolitikai logika keresi a kibúvót. Szerintük ennek a 40%-nak jelentős hányada Tőkés László – a ’89-es forradalom hőse – személyes karizmájának köszönhető, amely nem ismételhető meg pl. az önkormányzati választásokon, ahol nem Tőkés a jelölt, hanem RMDSZ vagy MPSZ/MPP pártidentitással is rendelkező többé vagy kevésbé elfogadott személyek. Tehát nem is kell megegyezni, essünk egymásnak, aztán majd meglátjuk, hátha nem is kell megegyezni a másikkal, valamelyik fél elhalálozik a küzdelemben, a talponmaradt pedig megegyezik sajátmagával.
A közeljövő – és benne Tőkés és az RMDSZ viszonya – tehát attól függ, hogy a Tőkés EP-jelöltségének támogatásában és egy sikeres választási kampányban összekovácsolódott, de amúgy elég megosztott autonomista tábor képes lesz-e erre az RMDSZ-közeli elemzők által folyamatosan tematizált, de attól még égetően aktuális és valós kérdésre jó választ adni: olyan intézményes – a helyhatósági választásokon jogi szempontból is aktív szereplőként fellépni tudó – megoldást találni, amely bírja a Tőkés László és csapata bizalmát és ezáltal a polgári-nemzeti tábor többségének a támogatását. A régóta vajúdó, de most a hivatalos pártstátusának elismerését bármely pillanatban váró MPP lehet egy ilyen megoldás, ha a román párttörvény igen szigorú feltételeinek teljesítését sikerrel levezénylő MPP-elit rendelkezik a kellő bölcsességgel és önmérséklettel, hogy nem éljen vissza a pecsét birtoklásából származó helyzeti előnyével.
Amennyiben a polgári-nemzeti tábor megnyugtatóan rendezi sorait, az RMDSZ vezérkarának tárgyalási kedve exponenciálisan megnő és megalakulhat az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (erről a Krónikában és a Transindexen olvashatsz).
Én ebben bízok és ezen munkálkodok. Remélem, nem cáfol rám a történelem.
Ha ezzel tudtam egy kicsit segíteni szakdolgozatod megvédésében, annak örülnék. De talán másnak sem- magamnak sem – hiábavaló mindezen gondolatokat újra és újra kimondani.
Sok sikert
TTT