Tiszlelt blogfogyasztó közönség!
Gondoltam, megosztom azokkal is az alábbi szöveget, akik csak bloggolnak, mint az eszement és nem olvasnak pl. Krónikát, ahol ez megjelent. Talán megspórolok néhány választ. Vagy újabb kérdéseket indukálok?

EP-választás utáni pillanatkép
A 2007. november 25-i EP-választásokon résztvevő erdélyi magyar szavazók az 1989-es rendszerváltás óta először élhettek országos szinten a választás szabadságával, ugyanis az eddigi – a megszokás hatalmával bíró – gyakorlattal ellentétben szavazatukat nemcsak az RMDSZ jelölt-listájára adhatták le, hanem a független jelöltként induló, de a Szövetségen kívüli és helyenként belüli ellenzék támogatását élvező Tőkés László püspökre is, anélkül, hogy kiléptek volna a nemzeti-etnikai szavazás paradigmájának kereteiből.
A többséghez képest közel másfélszeres magyar mobilizációnak köszönhetően, mely minden bizonnyal a választás szabadságával magyarázható, mindkét tábornak sikerült elérni a kitűzött célt: a független jelölt mellett az RMDSZ két jelöltje is EP-mandátumhoz jutott. Az eredmény sommás, de találó értékelése, amely a verseny utáni közérzetet tükrözi: a Tőkés-csapat szép sikert aratott és az RMDSZ sem veszített. Mondhatni kegyelmi állapot: az egység hiányából egyenesen következő „nemzethalál” rémképével riogatott közösség komoly „trauma” nélkül esett át a demokratikus társadalmakban megszokott politikai pluralizmus első ilyetén éles megnyilvánulásán. A tragikus végkifejlet – „erdélyi magyarságunk képviselet nélkül marad” – tehát elmaradt, az eredmény viszont végre számszerűsítette a táborok támogatottságát, illetve bázisuk területi megoszlását: az erdélyi magyarok – inkább Erdély interetnikus vidékein élő – bő 60 %-a a Markó Béla nevével fémjelzett politikának szavazott bizalmat, míg a – többségében Székelyföldön, tehát tömbben élő – szűk 40% a Tőkés László által megjelenített politikai értékrendet és gyakorlatot támogatta.
Bár volt olyan közvéleménykutatás, ami ezt az arányt megjósolta, igazából kevesen gondolták, hogy a több tekintetben (hálózati infrastruktúra, költségvetés, a tulipánra pecsételés automatizmusa, a végrehajtó tisztségből származó lehetőségek, stb) nagyságrenddel nagyobb helyzeti előnnyel induló RMDSZ- Góliáttól a Dávidként küzdő püspök ennyi szavazatot képes elhódítani. Az „alternatíva” sikerét meghatározó fontosabb tényezők:
• az RMDSZ vezetői iránti bizalom csökkenése illetve politikája iránti elégedetlenség növekedése, igény a „változásra”;
• a törvény által megteremtett lehetőség: teljesíthető feltételek (százezer támogató aláírás összegyűjtése) mellett egy független jelölt személye által az „alternatíva” először válhatott nemcsak politikai de választási szereplővé;
• a független jelölt emberi és politikai kvalitásai, történelmi szerepe és karizmája, valamint következetes kiállása az autonómia ügye mellett;
• a mind szervezeti formájában, mind eszközeiben széles mezőt átfogó, civil-politikai mozgalmakból és politikai szervezetekből álló „ellenzék”, a polgári-nemzeti tábor példás egységbe tömörülése a független jelölt és az általa megjelenített politikai értékrend (program) körül;
• a cselekvési egységet lehetővé tevő, a támogató szerveződések és intézmények különböző szervezeti hálózatainak összeillesztéséből származó sűrű szövetű háló kialakítása, amelynek sikerült felvenni a versenyt az RMDSZ területi, státus- és alapítványi irodáinak jól bejáratott rendszerével;
• az asszimetrikus erőviszonyokhoz, az egyéni jelölt ismertségéhez és karizmájához igazított kampány-stratégia;
és végül, de nem utolsó sorban
• a „természetes szövetséges”, a FIDESZ-MPSZ és kiemelten annak elnöke – mind mai napig Erdélyben a „nemzet miniszterelnökeként” tisztelt – Orbán Viktor cselekvő támogatása.
Ezen szempontok azonosítása fontos az előttünk álló sorozatos választások esélyeinek elemzése, különösen a tavaszi önkormányzati megméretkezés szempontjából, ugyanis a táborok számára az EP-választás eredménye viszonyítási alap az esetleges konkurenciális vagy kooperatív választási stratégia megválasztásához.
RMDSZ-stratégia – ahogyan látszik
Bár a hivatalos propaganda egyértelmű sikerként kommunikálja az EP-választás eredményét, a hangsúlyokból és a gesztusokból a megkönnyebbülés és a gondterheltség egyaránt kiérezhető. Miközben a csúcsvezetés megfáradt kreativitással osztja szét a részleges kudarc miatti felelősséget a területi szervezetek, a belső ellenzék, az államelnök, továbbá a EPP-testvérpárt FIDESZ között, a stáb már a következő kampány elemeit rakja össze.
Bár a táboron belül vannak, akik szorgalmazzák a tárgyalások újrakezdését, ennek szándéka nem érhető tetten a központi vezetés lépéseiben, amelyek a konfrontatív stratégia irányába mutatnak. A csúcsvezetés értékelése szerint az ellenzéki siker egyedi és megismételhetetlen, mert:
• inkább köszönhető Tőkés püspök történelmi szerepéből eredő karizmájának, mint a polgári tábor szervezettségének és valós támogatottságának;
• Tőkés László nem lehet jelölt az önkormányzati választásokon, a polgári tábor megosztott és még mindig nem rendelkezik a választásokon indulni képes szervezeti alternatívával, de ha addig sikerül is bejegyeztetni a Magyar Polgári Pártot, az Szász Jenő nevéhez kötődik, akinek integráló képessége nem hasonlítható a püspökéhez;
• a székelyföldi fiaskó nem az eddigi politika csődje, hanem szervezési kérdés és mint ilyen, kijavítható.
Ezért az ellenzékkel folyatott tárgyalások nem esedékesek csak az önkormányzati választások után, annak az RMDSZ számára a jelenlegi – 60-40% – eloszlásnál kedvezőbbnek remélt eredményei alapján. Csak arra kell ügyelni, hogy az országos megegyezés hiányában megyei és helyi képviseletüket kockáztató szórvány-szervezetek vezetőinek segélykiáltásai ne jussanak el a bázishoz, illetve az egyezség elmaradásának felelősségét minél egyértelműbben az ellenzék nyakába lehessen varrni.
MPP – a képviseleti monopólium csábítása
A Magyar Polgári Párt bejegyzésével a polgári-nemzeti tábor végre igazi választási játékossá válhat. Úgy tűnik, hogy 2004-es esztendő történéseivel ellentétben, az RMDSZ-csúcsvezőség sem erővel, sem eszközökkel nem rendelkezik ennek megakadályozására.
Az MPP bejegyzése körüli transzparencia-hiány még írható az igazságszolgáltatási bürokrácia rovására, azonban a további működése, a részletes – nem csupán a bíróságnak szánt vázlatos – programalkotás során, de főleg a jelöltállítási folyamatban bizonyítania kell, hogy valóban képes a polgári tábor demokratikus gyűjtőpártjává válni, azaz integrálni azt a politikai és civil-politikai elitet, amely az EP-választások alatt Tőkés László mellé állt. Ez pedig csak úgy sikerülhet, ha az MPP vezetői sem a programalkotást, sem a jelöltállítást nem kezelik a párt belügyeként, hanem az egész polgári-nemzeti oldal közügyeként.
Külön kihívást jelent a párt – valószínűleg székelyföldi többségű – vezetőségének összeilleszteni a különböző – tömb, szórvány – élethelyzetekből eredő differenciált érdekeket. Míg a tömbvidéken a konfrontatív startégia megengedhető, hiszen itt minden korlát nélkül érvényesülhet a választás szabadsága, addig az interetnikus környezetben, de különösen a szórványvidékeken ez csak részlegesen érvényesíthető, anélkül, hogy a magyar képviselet ne gyengüljön. Van-e elegendő empátia megérteni a másik szempontjait? Lesz-e elegendő a részben és az egészben egyaránt gondolkodni képes stratéga az MPP környékén?
Egyelőre csak bizonyos érdekazonosság látszik egyes RMDSZ- és MPP-vezetők között a három választást összefüggő problémaként, tehát csomagban kezelő szemlélet és megoldáskeresés elutasításában.
Kiegyensúlyozott és hatékony képviselet – közösségi érdek
Szűk párt-érdek: a másik tábor legyőzése, képviselőinek kiszorítása, egyhangú és egyszínű képviseleti monopólium, vagyis restauráció, esetleg monopóliumváltás.
Közösségi érdek: a népakarathoz legközelebb álló, kiegyensúlyozott, a sokszínűségből eredő többszólamúság és munkamegosztás előnyeit kamatoztató, hatékony képviselet. Vagyis szemlélet- és rendszerváltás.
Mindkettő bekövetkezhet a 2008-as választási év történései során. Jelen gondolatok gazdája, a Tőkés László által megjelenített politikai értékrend iránt elkötelezett, tehát nem független közéleti ember egyértelműen a második változat mellett teszi le a garast. Ennek megvalósíthatósági feltételei:
• Az RMDSZ-ben hangadóvá válnak és többségbe kerülnek azok a személyek, akik a magyar képviselet megerősítése reményében tárgyalást és megegyezést szorgalmaznak.
• Az MPP vezetőiben tudatosodik, hogy a párt bejegyzésével a polgári tábor politikai képviseletének nem a monopóliumát nyerték el, hanem esélyt és jogi keretet biztosítottak a polgári értékek és az autonómia választásokon való képviseletére.
• Az erdélyi magyar autonómia elkötelezettjeinek legszélesebb gyűjtőszervezete a Tőkés László által vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács. Ez a mozgalom mind személyekben, mind eszmerendszerben integrálja majdnem a teljes polgári tábort és elnökén keresztül képes átmenteni azt az erkölcsi-politikai tőkét, amit az EP-választás során megszerzett. Ezért szerepe a polgári oldal önkormányzati jelöltjeinek demokratikus kiválasztásában és legitimálásában meghatározó.
• Az EMNT saját hálózata, Székelyföldön pedig az SZNT szervezeti kerete és emberei segítségével azonosítja és az MPP figyelmébe ajánlja az autonómia ügye iránt elkötelezett, közéleti szerepvállástól nem idegenkedő személyeket. Az így kialakult választási együttműködés során válhat az MPP a helyhatósági választásokon valós eséllyel fellépő, az EP-választási arányokat megismételni képes „Tőkés-párttá”.
• Interetnikus környezetben, de főleg szórványban az EMNT az RMDSZ-szel való tárgyalásoktól sem zárkózik el, előmozdítva a magyar összefogást ott, ahol annak hiánya a képviselet létét veszélyezteti.
• A soraikat ily módon rendező táborok – egyfelől az RMDSZ, másfelől az EMNT-MPP választási szimbiózisban konszolidált „Tőkés-párt”– reprezentatív képviselői megalakítják az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot, a múlt év szeptemberében konkrét választási megegyezés hiányában fébeszakadt, de az EMEF kérdésében azért egyezségre jutó tárgyalás-sorozat szándéknyiklatkozata szerint, paritásos alapon, Tőkés László és Markó Béla társelnökletével.
• Az EMEF keretében ismét napirendre tűzik a táborok által közösen vállalható stratégiai célok – a közösségi autonómia különböző formái – és a hozzájuk rendelt közös politikai cselekvések kidolgozását, illetve a politikai rendszerváltás folytatásának módozatait, felhasználva az eddigi tárgyalások eredményeit, továbbra is kiemelt figyelmet szentelve a politikum, a civil társadalom és a történelmi egyházak közötti valós partneri viszony kialakításának.
• Az EMEF sürgős és kiemelt feladata a három – helyhatósági, parlamenti és EP – választási együttműködés módozatait és formáit tartalmazó rugalmas, a helyi sajátosságokhoz igazítható keretegyezmény kidolgozása . A keretegyezmény lehetséges pillérei:
o A helyhatósági választásokon szabadverseny a tömbvidéken (60%-os feletti lakossági arány esetében), korlátozott verseny: közösen szervezett előválasztáson vagy megegyezésen alapuló választási koalíció az összemérhető interetnikus környezetben (20 és 60% közötti lakosság arány esetében) valamint előválasztáson és/vagy megegyezésen alapuló egységes indulás szórványban (20 % alatti lakossági arány esetében).
o De jure egységes, de facto koalíciós – mind a tulipán, mind a fenyő szimbólumát hordozó – választási párt bejegyzése, amelynek keretében a két tábor együtt indulhat a parlamenti és EP-választásokon, a megállapodásban rögzített módon kiválasztott jelöltekkel.
Ezen elmélet gyakorlatba ültetése érdekében kérem mindazok partnerségét, táborhoz való tartozástól függetlenül, akik az erős, hatékony, reprezentatív de kiegyensúlyozott magyar önkormányzati és parlamenti képviselet fontosságát hasonlóan látják.

Toró T. Tibor
Temesvár, 2008 január 23.