Barátaim!

Kellett ez a közel kéthetes kihagyás, hogy ismét hiányozni kezdjen a kommunikáció veletek. Történt egy s más azóta, a föld forog s mi se állunk egyhelyben, bár sokszor úgy látszik.

A múlt péntek (március 10.) rendhagyó módon még Bukarestben talál: reggel a biztonsági szolgálatokról szóló szeminárium-sorozat zárónapjára megyek, megmutatni magam, hogy én is figyelek rájuk, nem csak ők rám. Érdekes volt, amennyit hallgattam belőle, a Nastase-szavazás nem engedett többet, mint a nyitó és zárónapi előadásokat. A zárónap megerősített azon meggyőződésemben, hogy Amerika ebben sem az igazi modell számunkra. Nem várom végig, délben átmegyek a Katonai Akadémiára volt védelmi kollégiumos társam, Radu herceg (Hohenzoller Veringen Duda) doktori disszertációjának nyilvános megvédésén résztvenni. A téma: nemzetbiztonság, demokrácia és szabadság viszonya térségünkben. Jó társaság, kellemes meglepetés a hercegi szereplés, főleg, amikor nem az előre előkészített szöveget mondja, hanem a kérdésekre válaszol. Az egyik felkért véleményező, Cristian Parvulescu, tőle megszokott módon ismét legyűgöző , igazi intellektuális élmény. Az is érdekes, ahogyan a Királyi Ház építi arculatát, keresi helyét a Köztársaság útvesztőiben. Fogadásról rohanás a reptérre, menet közben újabb telefoninterju – ki tudja, hányadik, most egy temesvári rádiónak – a várható március 15-i eseményekről, az autonómia kikiáltásáról és egyéb hasonló fóbiákról.
Este még távdolgozunk Sziszivel a másnapi memorandum szövegén, éjfélbe nyúlik, mire befejezettnek nyilvánítjuk, bár nem vagyok vele túlzottan elégedett.
Hajnalban (március 11.) indulás Szatmárnémetibe Bodó Barnával és Tibi fiammal, Váradon lassítunk, hogy Sziszit is felvegyük, átvergődjük magunkat az érmelléki tankcsapdákon és szokatlan módon idejében megérkezünk a Láncos templomhoz. Megtelik a templom (600-700 ember), együtt a társaság. Plusz bónusz Vizi E. Szilveszter, a MTA elnöke érkezése, örülünk neki. Mint ahogy fontos a szatmári r. kat. megyéspüspök jelenléte is, váltok vele néhány szót előtte, jól rezonálunk. Minden az egyeztetett ügyrend szerint, csak a beszédek hosszabbak a kelleténél, ezért csúszik a program (éppen ezt nem szerettük volna, de úgy látszik, ez a nemzeti oldal génjeiben kódolt, nem tudunk tőle szabadulni). Érdekes és hatásos Bodó Barna szabadverse (bár olvasva jobb mint előadva a szerző által), legnagyobb siker -megérdemelten – az EMI-s Bagoly Zsolt őszinte és kemény beszéde (az EMI-re figyelni kell), ismét megcsodálom Sziszi rögtönző erejét. A püspök is hozza formáját, nem áll meg hét állásfoglalás alatt. Memorandumom hosszúra sikeredett és kilóg a sorból: az új hang, a “fenntartható követelések ” sorozata nem arat osztatlan sikert, bár a számomra fontos vélemények inkább pozitívak. A kelleténél jobban felbosszant dr. Csapó I. József és Szász Jenő ünnepi nagygyűlés esetében – finoman fogalmazva – “formabontó” hozzászólása Székelyföld autonómiája, illetve az állami magyar egyetem ügyében, de próbálom nem mutatni. Csapó dr. tőle megszokott módon érti félre a fejlesztési régióra és a sajátos jogállású közigazgatási régióra vonatkozó megfogalmazásokat, Jenő pedig hirtelen átmegy egyetem-szakértőbe, puhának tartja az “intézményi önállóságot egy valós multikulturális egyetemi konzorcium keretében” és sajátos kajánsággal ragaszkodik expressis verbis a Bolyai Egyetemhez. Végül abban maradunk, hogy az inkriminált passzusokon még közösen dolgozunk, de az egészet elfogadjuk, mint programatikus dokumentumot (az eredeti szöveg az Erdélyi Napló március 14.-i számában olvasható, a lápjegyzettel együtt – www.hhrf.org/erdelyinaplo) és ennek megvalósításán munkálkodunk a továbbiakban. Örülnöm kellene, mégsem tudok. Valami végleg eltört. Régen tudom, de mindig reménykedem, hátha mégsem. Aztán szembesülök a ténnyel, hogy mégis… Mindazon által menni kell tovább, csak előre, az egyre keskenyülő ösvényen.
Már másnap van, mire hazaérünk Temesvárra.
Hétfőn megkapom a módosító javaslatokat a Memorandumhoz. Van köztük érdemi is, dolgozok néhány órát rajta, “maximális toleranciával és empátiával”, eleget téve az elnöki/püspöki kérésnek. Végül javul a szöveg és ez a fontos (a végleges szöveg majd az EMNT honlapján lesz elérhető). A külügyi stáb (Sziszi) javaslatára ez lesz a “discussion topic”-javaslat Brüsszelre. Mégsem dolgoztam hiába.
Tudomásul veszem, hogy nemigen van román sajtója a hétvégi találkozónak. Számítottunk rá, a Székely Nagygyűlést megelőző hisztéria-keltés fontosabb, ahhoz képest nem vagyunk hír. Sebaj, a Memorandum hatósugarát hosszabb távra terveztük.