Barátaim!

Első indulatból akartam írni a múlt kedd (február 28.) délutáni frakciók-kormányzati tisztségviselők szeánsz élményéről, de akkor sikerült visszafognom magam, aztán meg túl jól sikerült a kivárás mostanáig. Sajnos, az engem bosszantó kérdések most is időszerűek, továbbra is bosszantanak, legfeljebb higgadtabban tudok viszonyulni hozzájuk.

Bosszant például, hogy a frakció többsége ingerülten viszonyul minden kezdeményezéshez, ami Macovei igazságügyi miniszter-asszonytól származik. Szép lassan a heti 5(ven) perc gyűlölet erről szól. Újabban pedig, amikor leckéztetni akarjuk a koalíciós partnereket, valahogy úgy adódik, hogy ellenállásunk mindig egy-egy antikorrupciós törvénytervezet esetében mutatkozik meg (Szenátusban a PNA/DNA-eset, Képmutatóházban az antikorrupciós fedett ügynökökról szóló SKR bukott meg kimutatható RMDSZ-segédlettel). Ismét mondom, nem jó ez így, hívjuk meg Macoveit egy igazlátó napra a frakcióba. Senki nem lelkesedik, még Eckstein Péter sem támogat meg, pedig számítottam rá. Majd legközelebb, mondja és hív sörözni…

Elkeserít viszont a “Párt” és annak egyetlen legitim hangja, Markó Béla viszonyulása a március 15-i Székely Nagygyűléshez, melyet miheztartás végett a képviselők és kormányzati embereink előtt ismét elmondott: nem politizálunk a nemzeti ünnepen, nem értünk egyet semmilyen kikiáltással, az autonómiát nem így kell kivívni, hanem politikai tárgyalások során és azt egyedül az RMDSZ tudja, meri, teszi… Diszkréten árnyalom a kérdést: nem értek egyet az elhatárolódással, sem a kikiáltási diverzióval, merthogy erről szó sem volt (“lehet, hogy most már nem, de mi tudtuk, hogy a szándék megvolt” – jön az autorizált válasz). Az elhatárolódás öngyilkos dolog, jól jöhet még ez a népi megmozdulás és társadalmi szolidaritás az RMDSZ-nek, amikor majd – talán mi is megérjük – valamilyen formában a hivatalos politika napirendjére kerül a székelyföldi regionális autonómia ügye (ahogyan történt a kulturális autonómiával is). Továbbá elismétlem szövegemet a többszólamúságről és a munkamegosztásról. Kivívom az elnök haragját, meglepő vehemenciával teszi helyére a dolgokat, nehogy másnak is eszébe jusson árnyalni. (Kilépve az időből, most olvasom Bakk Miki Krónikás-vezércikkét, nem először gondoljuk hasonlóan, pedig isten bizony nem egyeztettünk. Ugyanakkor nem értem Kelemen Attila értetlenkedését, bár az ünneppel kapcsolatos életérzése nem áll távol tőlem. De erről többet máskor, talán máshol…) Kicsit elmegy a kedvem az ellenállástól is, fellángol a szokásos reménytelenség érzése, a rossz oldalom állás hullámzó dilemmája, de próbálom nem mutatni. Néhány kolléga lelkes értetlenkedését, leckéztetésnek szánt eszmefuttatását rezzenetlen arccal hallgatom, pedig fáj, hogy ennyire képtelenek vagyunk felfogni a székelyudvarhelyi nagygyűlésben adódó helyzetteremtő lehetőséget.
Kihagyom a sörözést, nyalogatom lelki sebeimet egyedül, hazafelé menet.

Csütörtökön ellenállok, megszavazom az antikorrupciós fedett ügynök-törvényt, majd elrepülök haza Temesvárra OTP-bankfiókot avatni. Persze, lekésem, mert késik a repülő, de a lényegre, a zárófogadásra odaérek.

Pénteken (március 3.) temesvári fogadóóra, majd egy nem túl sikeres tanácskozás az EMNT temes megyei küldötteivel. Remélem, a március 11-i nagygyűlés jobban sikerül. Kimarad az esti pingpong, pedig megígértem revánsot lelkipásztor barátaimnak, az ökuménikus klerikális reakciónak. Sajnálom. Most éppen én állok vesztésre. Pótoljuk két hét múlva.

Szombaton (március4.) jól sikerült találkozó Temes és Arad megyei (al)polgármesterekkel és az Advocata pályázatíró és tanácsadó műhely munkatársaival. Majd ugyanez fiatal potenciális pályázatíró szakértőkkel. Alakul a háló, mint púpos gyerek a prés alatt.

Vasárnap délben Nagyváradra utazom megbeszélni a március 11-i Láncos -templom reloaded tartalmi kérdéseit. Kezd összeállni, erről később részletesen is vallok nektek.

Vonat visz Bukarestbe, éjszaka, Presser-életérzés. Nem szeretem a vonatozást. Repülni jobban szeretek.

Hétfő reggel, álmosan érkezem, az állomásról direkt Baneasara, a hárhedt Rendőrakadémiára megyek. Nem, nem álltam be rendőrnek az RMDSZ idevágó kampányán felbuzdulva (tényleg, a Transindex bepuhult, elfelejtette cikizni a rendőrtoborzó plakátokat. Vagy csak az én figyelmemet kerülte el?). Tehát itt zajlik egy igen érdekes tanfolyam a hírszerző szolgálatok reformjáról. A szervező a George C. Marshall Biztonságpolitikai NGO, amerikai szakértők okoskodnak a titkosszolgálatok és a demokrácia veszedelmes viszonyáról (általában nem a demokrácia győz). Forró téma, munkaköri kötelesség meg érdekel is. Rádöbbenek, hogy Basescut az amerikai gyakorlat ihlette, a PATRIOT Act és hogy ez nálunk igen nehezen fog működni. Hozzánk Európa közelebb van. Ebben is.

Egész héten zajlik, holnap is jövök, amint a Nastase-házkutatási engedély elutasításán túl leszünk. Borítékolom ugyanis, hogy bukni fog az is és az sem lesz idegen tőlünk. A szavazás ugyanis titkos. Akinek van, az lelkiismerete szerint szavazhat.

Jó éjszakát mindenkinek. A koalíció máma már nem hasad tovább.