Péntek délután, ismét hullámzik a világ, ugyanis sikeresen hazaértem Bukarestből, kocsival, az új luxus-limuzinnal, ahogyan valamely parlament-barát sajtótermékben olvastam a minap. Egészen jól gurul, csak Bukarest van messze a centrumtól – Temesvártól.

Közben szerdán (dec. 21-én) megjártam Budapestet, a nagyszentmiklósi Pro Bartók Társaság küldöttségével, a jövő évi Bartók-rendezvények (125. születésnap) sikere érdekében lobbiztunk, szeretnénk a szülővárost is feltenni a Bartók-év rendezvényeinek térképére Budapest, Pozsony és New York mellé. Akár sikernek is el lehet könyvelni, találkoztunk a magyar kulturális miniszterrel, illetve a NKÖM Nemzeti Évfordulók Titkárságának vezetőjével. Óvatos ígéreteket kaptunk a Muzsikás&Sebestyén Márta koncert, valamint a Szegedi kortárs Balett Csodálatos Mandarin-előadásának megtámogatására és összejöhet egy román-magyar kulturális miniszteri csúcs is Szentmiklóson. A Bartók-életműnek igen jó szimbolikus töltete van a magyar-román barátkozás szempontjából is, ki kellene használni az alkalmat valami konkrétum elérésére, ne csak a gesztusoknál maradjunk, bár annak is megvan a fontossága. Ezen még dolgozni kell. Társaim lelkesek a miniszteri igéretektől, én nem annyira, túl jól ismerem a rendszert: az osztogató politikum és a hiszékeny civil szféra viszonyát. Azért most én is reménykedem, hogy nem jártunk hiába. Átadok Bozóki miniszternek Bodó Barna megbízásából egy sorozatot a “Romániai Magyar Évkönyv” összesből, mondom, biztos érdekli, hisz egykor politológus volt. Látszik rajta, hogy örül neki. Még lehet újra az, mondja. Szurkolok neki a visszatéréshez.

Jártunk a Művészetek Palotájában: lenyűgöző. Eltölt a büszkeség, hogy ilyen van nekünk. A sajátomnak érzem, jó érzés. Merthogy a miénk is, vagy nem?

Az este még Budapesten ér, a Pro Minoritate Alapítvány karácsonyi fogadásán, a Z’Art Galériában. Sok jóbarát, ismerős, főleg egykori, jelenlegi és eljövendő külügyesek, Németh Zsolt csapata és holdudvara. Jó arcok, termékeny beszélgetések, jól esik a sok bíztatás és empátia olyan emberek részéről, akikről nem is gondoltam, hogy ennyire figyelnek dolgainkra. Központi téma a Moscovici-jelentés körüli EP-vita és a kisebbségek jogállásáról szóló törvény sorsa. Egyöntetű a külügyi szakik véleménye az RMDSZ-vezérkar hallgatólagos cinkosságáról az önkormányzatiság elvének kulturális autonómiára cserélésében. Abban is egyetértünk, hogy a worst case scenario a törvény elfogadása, benne a kulturális autonómia névleg, de tartalom nélkül (ezt szeretnék koalíciós barátaink). Akkor most mi a teendő? – kérdezik többen. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy tudom. Azt tudom, hogy ezt meg kellene előzni. Eldöntöm magamban, hogy januárban elkövetek néhány szöveget a kulturális autonómia lényegéről, preventív leleplezésként, ha tartalom nélküli formát kínálnak a népnek, legalább tudják, hogy csalás készül. Körvonalazódik még néhány akció, de erre majd visszatérek. Mindent a maga idejében.

Éjfél, mire Sziszivel elindulunk Nagyvárad felé. Muszáj menni, mert reggel repülni kell vissza Bukarestbe.

Hát ennyire telt most az időből. Még hátra vannak számosan karácsonyi kötelezettségek, így mennem kell. Reményeim szerint az idén még jelentkezem, a két Karácsony között – ahogy református lelkész-barátomtől hallottam – még bloggolok egy kicsit, ha a karácsonyi ebédeket túlélem. Addig is kívánok minden ismeretlen ismerősnek, barátnak, harczostárs olvasónak nyugodt és békés ünnepet, kívül és belül egyaránt.

Temesvár, 2005 december 23.

Na végre ismét gép előtt. Amióta elromlott a laptopom, azóta géphezkötött lettem. Vagy inkább desktop-dependens?
Na mindegy, most hétfő este van, ismét Bukurestben, az egész parlamenti emelet az enyém. Kicsit még hullámzik a környezet, mert hajnal óta 12 órát jöttem kocsival Temesvárról, bánsági hóviharos reggelen, olténiai napsütéses délelőttön és ködös regáti autópályán. Mire ideértem, a parlamenti munkálatok már a végefelé jártak. Nem mintha vesztettem volna valamit. Kimaradt az életemből egy frakcióülés, ma tehát nem szidtak meg, vagy ha igen, a távollétemben. Ezt pótolandó, Márton Árpáddal barátságos eszmét cserélünk a kisebbségek jogállásáról szóló törvény újdonságairól. A dolgok teljesen biztatóan alakulnak: egy paritásos koalíciós munkabizottságban (frakciónként 2 ember, azaz összesen 10 a kisebbségek frakcióját is beleértve) cincálják darabokra. Ennyit arról, hogy mi ne nyújtsunk be módosító indítványokat, hogy ne ingereljük vitára a koalíciós partnert. Árpi egy idő után ideges lesz, pedig csak barátságosan érdeklődök, mi a további teendő. Kiböki: össze kellene fogni, a teljes magyar közösség, egyemberként, de így, hogy Szász Jenő, Csapó Dr és mások (jelentőségteljesen rám néz) fűrészelik tervezetet, nem lehet. Mondom: tetszettek volna az elején erre gondolni, amikor a szöveg alakult, emberszámba venni az RMDSZ-en kívülre szakadt csoportokat, nem kamarilla-egyezkedéssel szövegezni. Elszabadul a pokol, szakértők pánikszer menekülnek közelünkből. Dühömben előveszem a napokkal ezelőtt írt szövegemet, amiben az RMDSZ vezérkerának hét ezzel kacsolatos bűnét fejtegetem. Mire kinyomtatom, frakcióvezető már balra el, jobb híján a vitához csendesen tercelő Béres Katinak adom oda. Na, mégsem jöttem be hiába.
Főleg azért mert kell bloggolni a mozgalmas hétvégéről, otthon meg nincs masina. Tehát:

Péntek (dec. 16.) délelőtt otthon, Temesváron: a Temesvár Társaság kerekasztalt szervez a lusztrációs törvénytervezet esélyeiről. Nagyágyú meghívottak: Cristi Parvulescu (Pro Democratia elnöke), Sorin Oprea (“vînătorul de securişti”, a miniszterelnök frissen kinevezett nemzetbiztonsági főtanácsosa), Stejărel Olaru (történész, szintén szekus vadász), Vicor Neuman, stb. Az első órában “hivatásos” forradalmárok zavarognak, világos, hogy diverzió. Aztán elmennek máshová provokálni és ritka jó beszélgetés keveredik ki. Stejărellel megegyezünk, hogy megpiszkáljuk a levéltári törvényt, meg municiót ad egy belügyminiszteri interpellációhoz a levéltári kutatások témájában. A lusztráció kapcsán azért nem vagyunk túl optimisták, bár a PNL vezérkara átvette múltkori javaslatomat, hogy a kormány vállaljon felelősséget az átvilágítás és a lusztráció törvényeiért. Mondom, csapjuk hozzá a levéltári törvény módosítását is, így lenne teljes a triász. Egyetértünk és tudjuk, az esély erre szinte nulla.

Délután Ev. Zilei rendezvény (Axa Timişoara – Bucureşti) – Válogatott cigánylegények innen (TM) és onnan (B), mi az, ami közös, mi az, ami elválaszt? Izgalmas szövegek, vártnál jobban összeáll. Parvulescu kimagasló, mint mindig: Bukarest is az autonómiájáért harcol, nemcsak Temesvár, tehát közös a cél. Két lépésből eljut a regionalizmushoz, aztán egy ugrással a federalizmushoz (regionális parlamentek, minden, ami kell). Falakat dönget. Szót kapok a tartaléklistán, ráerősítek az asszimetrikus regionalizmussal. Elsütöm a Tőkés-féle “politikai asszimilációt” is a bukarestbe szakadt magyar és román erdélyiekről, ül a szöveg, szeretnek. Többen jönnek utána, most kellene regionalista pártot csinálni. Mondom, ez rajtam nem múlik, én majd csatlakozom. Este a vacsoránál ábrándozunk az Ev. Zilei kolozsvári kiadásának igazgatójával, a következő Buk-Tem-Kvár háromszögről, ígérik, tavasszal összehozzák Kolozsváron.
De előtte elrohanok a Kós Károly Közösségi Központba Bolyai János és Einstein találkozásait hallgatni (apám kedvenc témája, egy óra alatt ötórányi információt önt a hallgatóság nyakába, nem győzik), majd Bodó Barna édes gyermekét, a Romániai Magyar Évkönyv 2004-2005-ös kettős számát mutatjuk be. 2000-ben nem gondoltam, hogy megéri a hatodik kiadást, mégis meglett, intézmény lett ebből is. Hunyó vagyok, nem írtam meg az EMNT-sztorit, így sajna kimaradt belőle. Nem baj, jövőre sem veszít aktualitásából, remélem, hogy sőt… Ünnepélyes igéretet teszek magamban, hogy elkövetem.

Szombat (dec. 17.) – Elbliccelem az ún. forradalmárokkal való találkozót, elég volt belőlük a tegnapi diverzió. Elmegyek inkább az Integratio és a Szórvány Alapítványok közös megbeszélésére szórvány-stratégiáról. Erre még a közel jövőben visszatérek, ha élek még addig, most még korai. Különben sem kell mindent a blogolvasó orrára kötni.

Este a Temesvári Rádió kabaréjának nyilvános felvétele Újszentesen. Várakozás feletti produkció, alig benne a fáradt poén. Koczka Gyuri kesernyés humora ül, Pipec (Baranyi László) RMDSZ-tájékoztató paródiája intellektuális élmény, mindenki politikus megkapja a magáét, beleértve magamat is. Ha nem így lenne, az lenne a baj (aki nincs benne a kabaréban, az nincs). Utána a hagyományos nyíroskenyér-fogadás, barátkozunk.

Vasárnap (dec. 18.) – évfordulós istentisztelet a belvárosi református templomban. Jó a püspök prédikációja, régen hallottam, ismét formában van, bár nem bántotta az RMDSZ-t csak közvetve, a sorok között. Már ő sem a régi? Utána koszoruzás előtt, a templom-kapuban hagyományosan én szoktam szövegelni, most sem úszom meg, bár az idénre nem volt betervezve, a püspök benyom a víz alá. Hirtelen egy épkézláb gondolat jut eszembe, az körül forgolódom: aki 16 évvel ezelőtt Tőkés mellett állt és ma is itt van, annak nem kell magyarázni az elveszett igazságot. Meglepően sokan vannak, pedig az idén nem is szerveztők. Talán így a jó, ha nem szervezik agyon?

Délután kiszaladok Nagyszentmiklósra, a Pro Bartók Társaság által szervezett karácsonyi koncertre, de inkább a jövő márciusi 125. Bartók-évforduló kapcsán tervezgetni. Úgy tűnik, ebből is intézmény lett, bár Szentmiklóson alig van már kinek. Összehoztam egy találkozót Bozóki András miniszterrel, megígérem, hogy velük megyek, már igen húzós lesz Bukarestből visszaérni. Remélem, tudom tartani az ígéretet.

A hajnal ismét úton talál, de ezt már mondtam az elején.

PS: Ha valaki látta hétfőn délután a kereszttüzet a magyaradásban és talált benne szidni vagy dícsérni valót, jelezzen. Akár privátban, akor közkincsként. Előre köszönöm.
TTT

Nem uralom még a bloggolási technikát de előbb-utőbb belejövök. Pl. az előző bejegyzés dátumát elfelejtettem beállítani. Helyesen 2005. december 12.

Akkor jöjjön az érdemi.

Tegnap, azaz kedden (dec. 13.) hirtelen felindulásból elrepültem Kolozsvárra, Tőkés László hívására. Az EMNT kétéves születésnapja alkalmából tartottunk sajtótájékoztatót. Töprengtem egy kicsit, menjek-e, mert estére együttes frakcióülést hirdettek és tudtam, ha elmegyek, délutánra nem érek vissza és majd azt gondolják, menekülök. Azt is tudtam viszont, hogy a püspök és Sziszi mellett a helyem, hiszen az EMNT közös projekt és még nem merültek ki tartalékai, sőt… Mentem tehát, bár karikás szemmel, mert azélőtti éjszaka a parlamentben bütyköltem egy szöveget a temesvári Heti Új Szó Keresztmetszet rovatába a kisebbségek jogállásáról szóló törvény ürügyén, majd a Magyar Kisebbségnek szánt elemzés első vázlatát tettem-vettem hajnalig. Jól esett gyalogolni hajnalban hazafelé, akkor már a kóbor kutyák is belefáradnak a gyanutlan járókelő kergetésébe.

Tehát sajtótáj, várakozás feletti érdeklődés, Sziszivel formában vagyunk, mint a régi szép reformos időkben. Kolozsváron más hangulatú egy sajtótáj mint otthon Temesváron, vagy Bukarestben. Harcolunk a kétnyelvűséggel, aztán észreveszem, hogy egy idő után csak románul mondom. Mérges is leszek magamra de nem mutatom. Jelzik, hogy ne erőltessem, kifutuk az időből.

Délután rövid családi program fiaimmal, majd baráti látogatás a JEA székhelyére. Itt mindig elönt az elégedettség, hogy mégsem hiába telt el az elmúlt 15 év, valami értelmeset is sikerült összehozni.

Reptér, a kötelező egyórás késés, Bukarest by night, rádöbbenek, nem is idegesít már annyira, mint néhány évvel ezelőtt. Ez a politikai asszimiláció jele lenne? Jó lesz önvizsgálatot tartani.

Szerda (dec. 14) délelőtt RTV, Mosonyi Emőke hívott az Össztűzbe (vagy Kereszttűz?). Tetszik a műfaj, jók a partnerek is. Okoskodom az amerikai támaszpontok ürügyén a román kül- és biztonságpolitikáról. A külpol nem igazán az én műfajom, a biztonságpolitikához viszont szép lassan kezdek konyítani. Azért sok még a tanulnivaló e téren is. aztán az obligát kisebbségi törvény. A kérdezők (Marosvásárhelyi Rádió, MASZOL) a végén kicsit frusztráltak, nem voltak elég kemények, mondják. Szerintem korrektek voltak. Lehet, most megnézem magam hétfőn. Ez más alkalmakkor nemigen szokott összejönni, bár igen hasznos lenne megszemlélni a teljesítményt, hátha most lesz rá idő.

Délben-délután ügyintézés: “kijárás”, apró ügyek de időigényesek. Nem az én műfajom, de ezt is kell művelni. Majd átnézem az eheti törvénytervezet-termést, eldobom az eldobnivalókat, félreteszem, amiről úgy gondolom, hogy érdemes foglalkozni valamennyit. Ezeket majd később dobom el. marad néhány, ami a táskámba kerül. Ezeknek jó esélyük van, hogy érdemben átnézzem.
A pingpongozás ezen a héten elmarad, sajnos. Úgy nézem, ismét itt ér az éjszaka a frakcióirodában.